- Mert egy fogyaték a gyerek -ugrik mellé hahotázva Bomi.
Nem mondom, elég szépen kinevette Sehunt. Még a naptárjába is feljegyezte, és ezentúl minden évben megünnepeljünk a 'Sehun egy atomállat' napot. Bomi fogalmazott így, nem én.
- Befognád?- förmed rá az áldozat.- Tökéletes mentségem van -ül ki elégedett mosoly arcára.- Itt hagytam a lakáskulcsom.
Nemes egyszerűséggel köpöm ki a számban levő vizet, majd úgy elkezdek nevetni, hogy érzem, muszáj leülnöm. Inkább leestem a földre, mintsem leültem, de amint láttam a másik két barátom is hasonló helyzetbe került.
- Szemétládák -sziszegte Sehun.
Mire lenyugodtunk, Sehun már nem volt a nappaliban, vízcsobogást viszont hallottam, szóval valószínűleg tusolt. Bomi elment aludni, mert másnap korán kell kelnie, ahogy elvileg nekem is, de Luhannak még muszáj volt megnézni egy akciófilmet, mondván, így jobban érzi magát. A film közepe fele Sehun is csatlakozott, eszméletlen mennyi ideig képes fürödni fiú létére, én meg fogom a fejem, mikor megjön a vízszámla.
Mikor vége lett a filmnek, Sehun azonnal bedobta a szunyát, Luhan és én pedig felváltva megfürödtünk és elmentünk mi is aludni.
Tudtam, hogy ma is itt fog aludni, hisz ilyenkor vagy egy hétig itt eszi a fene, Sehunt úgyszintén, bár neki ehhez sose kellett szerelmi bánat. Mindketten egyedül élnek, szóval megértem, hogy inkább hozzánk jönnek, hisz itt mindig történik valami. Sosem unatkozunk, főleg ha ők is itt vannak.
- Hani!- bökdös valaki fennhangon.
- Hm..
- Hani!- a bökdösés átment rázogatásba.
- Hm..
- Ébredj fel!
- Mi van?- nyitom ki nagy nehezen a szemeimet, Luhan szinte a képembe mászik.
- Neked ma nem kell dolgoznod?- vakarja meg tarkóját.
Úgy pattanok ki az ágyból, mintha most közölték volna velem, hogy egy hetem van csak hátra.
- De, miért? Hány óra van?- toporzékolok, míg Luhan előveszi a mobilját.
- Tízperc múlva fél nyolc -mutatja fel a készüléket, én pedig úgy érzem, hogy itt helyben meghalok agyérszűkületben. Fél nyolckor kezdődik a munkaidőm, és én nyitom a kávézót.
- Nemár -sikítok aprót, majd elkezdem kifelé dobálni a szekrényemet. Nagy nehezen találok egy elfogadható összeállítást, majd reggeli és minden nélkül felkapom a táskámat, és már otthon sem vagyok.
Hét utcán végig sprintelni, ráadásul dugig emberekkel, nem rossz teljesítmény, és még így is két perccel korábban értem oda. Gyorsan kinyitottam, átöltöztem és előkészítettem az asztalokat a mai napra. Épp az egyiken rendezgettem a szalvétákat, mikor megérkezett Sohee.
- Jó reggelt, Hani -integet kedvesen, amit azonnal viszonzok.
Így belegondolva, Sohee nagyon is illik Luhanhoz. Mindketten babaarcúak, kedvesek, figyelmesek és igen jól néznek ki. Sohee engem mindig is egy idolra emlékeztetett. Szőke haja a mai napig rendellenesnek tűnik pár ember szemében, pedig szerintem kifejezetten jól áll neki. Remekül öltözködik és illedelmes is, nem az a kényeskedő típus.
Amióta együtt dolgozunk, azóta eléggé összebarátkoztunk, bár nem mondanám magunkat kifejezetten barátnőknek, de sokszor megosztottuk már egymással a gondjainkat, és próbáltunk lelket önteni a másikba. Az általános iskolában nem igazán vettük figyelembe a másikat, megvoltak a magunk barátai, az viszont tény, hogy nem igazán kedveltem, mert mikor felsőben beiratkozott a mi iskolánkba, elbolondította az összes fiút, beleértve Luhant is, és kivéve Sehunt. Ő sosem csípte a porcelánbaba lányokat. Persze minden fiú magának akarta, Luhan pedig szinte beleroskadt, hogy észre sem veszi, és ez nem is változott a gimiben sem, bár ott az is nehezítette Luhan dolgát, hogy Sohee másik osztályba járt.
- Hani, kivinnéd ezeket az utolsó asztalhoz ?- nyújtotta felém a megpakolt tálcát.
- Hogyne -vettem el tőle.
- Addig megcsinálom az utolsó kávé rendelést -fordult vissza a pulthoz, én pedig serényen kivittem a süteményekkel, és persze kávékkal megrakott tálcát. Mosolyogva meghajoltam, majd futólépésben siettem vissza Soheehoz.
Itt az idő, már csak egy asztalnál vannak vendégek, lassan zárunk, most bevethetem magam.
- Sohee?- ugrottam mellé.
- Hm?- láthatóan elvolt foglalva, hogy semmit se felejtsen ki a kávéból, így fel sem nézett rám.
- Kérdezhetek valamit?
- Amint ezt is kivitted, igen -nyomta kezembe a kávét, én pedig idegbeteg módjára kivittem, majd siettem vissza. Sohee nagyokat pislogott rám, épp a kasszát rendezgette.
- Szóval -kezdtem bele izgatottan, de azért volt bennem egy kis félsz. Kifújtam magam, majd elhadartam.- Mit gondolsz Luhanról?
Sohee a név hallatán rám nézett, dolgát abbahagyta.
- Miért?- húzta fel egyik szemöldökét.
- Ez csak egy ártatlan kérdés, na?- legyintettem, majd kíváncsian néztem rá.
- Luhan, Luhan, Luhan, Luhan..- mondogatta halkan a nevét, közben erősen gondolkodó fejet vágott.- Á, megvan -csettintett, majd rám nézett.- Ő az a babaarcú fiú, nem?
- De, ő az. A legjobb barátom -helyeseltem, aprót bólogatva.
- Hát.. nem ismerem -rántotta meg a vállát, majd indulni készült, de átugrottam a másik oldalára, jobb kezemet pedig a pultra tettem, hogy ne tudjon eliszkolni.
Jobb lesz, ha belemész a randiba, kicsi lány.
- De külsőleg?- szinte lyukat fúrtam a szemeibe, látszott rajta, hogy meg is volt illetődve.
- Nem láttam annyiszor, csak párszor futólag -köhécselt megszeppenve.
- Annyi elég, hogy gondolj róla valamit -forgattam meg szemeimet.
- Elég helyes -bökte ki, és mivel apró pír keletkezett arcán, hajába bújt.
Siker!
- Jó, hogy így gondolod, mert szerinte pedig irtó szép vagy -hajoltam közelebb hozzá, mosollyal az arcomon.
- Té..tényleg?- pislogott meglepetten, de a boldogságát nem tudta leplezni.
- Ühüm -bólogattam.
- Esetleg.. megtudnád adni a telefonszámát?- mint egy félőrült futottam az öltözőbe, hogy odaadhassam a számot, majd Sohee nyakába ugrottam, annyira örültem.
Miután minden vendég elment, mi szokásosan este hatkor zártunk. Soheeval elköszöntünk egymástól, én pedig dalolászva indultam haza.
Otthon minden csendes volt, Luhan a szobámban telefonozott, neki az egyetem csak két hónap múlva kezdődik, akárcsak Sehunnak, szóval addig semmi dolguk sincs.
- Szia, milyen volt a napod?- tette le a készüléket, és minden figyelmét rám fordította.
- A szokásos -dobom le táskámat.- Beszélnünk kell -nézek rá boldogan.
- Miről?- szemeiben egy kis félelmet látok megcsillanni.
Luhan nem ugrott a nyakamba boldogan, hogy álmai nője felhívta, így Sohee még nem tette meg, szóval van időm beavatni Luhant a randitervbe.
- Tudod, Soheeval egy helyen dolgozunk -ültem le az ágyra, vele szemben.
- Igen, tudom.
- Ma érdeklődött irántad -egy kis füllentés nem árt, máskülönben Luhan nem menne bele, ha tudná, hogy én szervezkedtem.
- H..hogy?
- Elkérte a telefonszámodat. Tuti, hogy randizni akar veled -somolyogtam.
- Viccelsz?- ölelt meg nagy hévvel, én viszont eltoltam magamtól.
- Nem viccelek, és szeretném, ha ezt nem szúrnád el -mutogattam mutatóujjammal fenyegetően, mire csak megadóan feltette kezeit.
- Jó, jó.
Hosszú idő után először látom tényleg boldognak, pedig Sohee még fel sem hívta.
- Megyek, eszek valamit -tápászkodok fel, erre pedig Luhan végre kiesett a bambulásból.- Ó, és még valami -álltam meg az ajtóban, és megvártam, míg rám néz.- Mondd neki, hogy a Han folyóhoz mentek majd randizni.
- Minek mennénk oda? Egy mozi elég, nem?- nézett rám furán.
- Na, ezért szervezem meg ezt a randit én -nyomtam meg az utolsó szót, Luhan pedig jobbnak látta, ha belemegy.
Kimentem a konyhába, nem én voltam az egyedüli, aki ilyenkor tud csak leülni enni.
- Jó étvágyat -szóltam oda az asztalnál evő Bominak. Válaszként elmormolt egy köszönöm-öt, persze teli szájjal.
- Képzeld, a tervem bejött. Sohee elkérte Luhan számát -ujjongva mondtam el a hírt neki, mire majdnem félrenyelt. Kuncogva foglaltam mellette helyet, majd én is nekiláttam az evésnek.
- Látom a pasid hazament -utaltam Sehunra. Nem néztem Bomira, de tudom, hogy felakadtak a szemei.
- Nem a pasim -morogta.
- Pedig olyanok vagytok, mint egy öreg házaspár -vontam vállat.
- Nem is tudom, hogy kivel falták fel szinte egymást mindennap fél évvel ezelőtt -tette keresztbe karjait, majd hátradőlt a székében.
Majdnem felrobbantam, mikor ezt meghallottam.
- Megbeszéltük, hogy ezt a témát nem feszegetjük többet. Ami volt, elmúlt -álltam fel, hogy a koszos tányéromat a mosogatógépbe rakjam.
- Akkor te meg ne boronálj össze az exeddel -megy el mellettem, szinte fellök.
Nagyot sóhajtok, majd elintézem az esti teendőimet.
Luhan boldogan újságolja el nekem, hogy Sohee felhívta, és a tervnek megfelelően a Han folyót mondta a találkozójuk helyének, ami szombaton lesz esedékes. Halvány mosollyal arcomon próbáltam meg örülni neki, de nyugtalan voltam Bomi viselkedése miatt. Nem akartam, hogy felhozza azt, ami köztem és Sehun között volt. Végre minden olyan, mint azelőtt, hogy összegabalyodtunk volna, erre Bomi a szememre hányja.
Luhan még hosszasan ecsetelte, hogy mit szeret Soheeban, meg hogy mennyire várja már a randit, én pedig csak ott ültem, fapofával, és csak agyaltam. Legszívesebben felpofoztam volna magam. Nem akarok rá gondolni, nem.
Vajon.. te gondolsz még rám, Sehun?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése